40. rész

(History: Kyungil, Baekhyun, Sehun, Chanyeol)

Megláttam Sehun-t a tengerparton álldogálni, és megindultam felé. Kai miatta szenved folyamatosan. Mindent elmondott nekem. A legjobb barátom, és bármit megteszek érte. Elmondta, hogy mit érez Baekhyun iránt és, hogy Sehun ellöki őt magától. Megfogtam kezét, s mikor megfordult behúztam neki egyet, mitől a földre esett, s elejtette zacskóját – Csak nem gumit vettél? Mi van a kis Baekhyun-nal? – Guggoltam le hozzá, mire kaptam egy jobbost. Felálltam, s meg vártam, míg ő is feltápászkodik – C-c-c – ráztam meg mutatóujjam – Baekie biztos nem örülne ennek. Mit is mondott Kai? Ja, igen. Olyan volt az ágyban, mint egy vadmacska – Húztam az agyát hazugságaimmal.

Számhoz kaptam, ami erős gyanúm szerint vérzett.. Ki a faszom ez a gyerek, és honnan tud ilyeneket? TUD? KITALÁL. És jobban fáj a fejem, mint mielőtt bevettem volna azt a szart.. Nem épp most vagyok verekedős formámban, de azért bevédtem magam – Miről beszélsz? – ugrottam fel, s megfogtam pólóját nyakánál – Kai és Baekhyun sosem feküdtek le! És honnan veszel ilyeneket?! HM?

Elnevettem magam, hogy úgy tűnjön, én többet tudok – Szóval, nem mondta el a kiscica? – Mosolyogtam gúnyosan, majd levettem magamról kezeit és hason rúgtam, így újra a földön landolt.

- Óóóó.. Hogy a jó édes kurva anyád! – Morogtam, majd próbáltam feltápászkodni – Tudom, hogy hazudsz.. – A hangja.. ismerős. Ő mondta Baekhyun-ra, hogy bújós kiscica... Jaj, hogy nekem mindig az ilyeneket kell kifognom.. Felálltam, és kirúgtam lábait, majd miközben feküt, hasára léptem – Szerintem kussolj faszfej.

Egyik kezénél fogva lerántottam a földre és gyorsan felálltam, majd belerúgtam egyet oldalába – Láttad volna Kai arcát, amikor mesélte, hogy milyen volt jól megbaszni a kis Baekie-t. Olyan boldog volt.. Kár, hogy nem láttam, mikor a kis ribancod elélvezett és közben a nevét a nyögte. Pedig megnéztem volna! – Nevettem – Szerencse, hogy te csak az utóműsorra értél haza.. – Meséltem a kőfalnak dőlve, miközben néztem, ahogy újra összevakarja magát. Sokkal erősebb vagyok nála, de nem fogom félholtra verni. Kai kinyír. Vagy megköszöni.

- Kussolj! – Sziszegtem, s vonszoltam magam felé, majd behúztam neki egy adag semmivel egyenlőt. Kezdtem elhinni, amit mond, és a rám mért ütések sem voltak épp valami erőadóak..

Már legalább tizenötször hívtam, de semmi. Hagytam üzenetet, nem is egyet de nem reagál. Most már elmegyek érte. Felkaptam cipőm, és a pulcsival mit sem törődve rohantam a patika felé. Megkérdeztem, hogy látták-e és mondták, hogy nagyjából húsz perce elment. És én hülye, vártam idáig, mert nem akartam basztatni. Elővettem telefonom és bekapcsoltam rajta a zseblámpát, s úgy kerestem a környéken nevét ordibálva, de semmi. Elindultam a partra, de ilyen sötétbe beletelik egy kis időbe, mire odaérek.

- Te nem érdemled meg őt. Folyton bajba kevered. Nem voltál ott, amikor megverték, nem voltál ott, amikor megerőszakolták. Te vagy a hőse, aki későn ér rá, igaz? – Nevettem ördögien, majd behúztam neki még egyet. Azon az éjszakán hagynom kellett magam neki, hogy Kai ne tudja meg, hogy én voltam. Ha megvertem volna Sehun-t, rájött volna.

- Te... Te voltál az? TE ERŐSZAKOLTAD MEG? TE ROHADÉK! – Ugrottam fel villámgyorsan és adtam neki egy olyat, hogy még az öklöm is megreccsent... De cserébe egyre nagyobbakat kaptam vissza.. A végén, már vért köptem, de még mindig hadonásztam. Meg kell ölnöm.. Meg kell ölnöm... Rohadék... Megölöm...!!

- És, ha tudnád, mennyire élveztem – abba hagytam ütlegelését és hátrébb léptem pár métert – Olyan kis kicsi és törékeny. És legfőképpen VÉDTELEN – hangsúlyoztam ki az utolsó szót – Ahogy alattam nyögdécselt.. Csak a hangjától el lehet élvezni – Gondoltam vissza, kaján vigyorral arcomon.

Csak hörögtem. Nemhogy felállni, de a kezem sem tudtam mozgatni... Vagyis az ujjaim, már amennyire mozogtak. Kész, én vagyok a gyengébbik. Szemeimből patakban folytak a könnyek, számból és orromból a vér folyt szinkronban.  -Ro...Rohadj..m-meg – Dadogtam, majd feladtam. Hagytam, hogy elragadjon magával a sötétség.

Szó nélkül otthagytam a parton és hazamentem. Este úgy aludtam, mint a bunda.

Mikor végre odaértem, megláttam Sehun-t a homokban feküdni, körülötte egy hatalmas vértócsa volt. Istenem, mondd, hogy az nem ő. Odarohantam és letérdeltem mellé. Szólongattam, de nem válaszolt. Pulzusát figyeltem, ami nagyon lassú volt, és gyenge, így segítségért kiáltottam, de nem hiszem, hogy bárki is hallotta. Zokogva vettem elő telefonom és tárcsáztam Chanyeol számát. Elmondtam, hogy hol vagyok és kértem, hogy segítsen, mire azt mondta, egy perc és itt van. Minden tiszta vér volt. Pont, mint az álmomban.. Ezt nem akarom elhinni. Fejemet mellkasára hajtottam, és úgy zokogtam tovább. – S-Sehun..N-ne haragudj...Elkéstem – Szipogtam.

Mikor a helyszínre értem, azt hittem már áshatom is a legjobb barátom sírját.. – Mióta van itt? – kérdeztem aggódva, miközben közelebb rohantam hozzá – Te jó isten.. Ki csinálta ezt vele? – Elborzadtam a rengeteg vér láttán.. Még a füléből is folyni kezdett – Baszki, Baekhyun! – Kezdtem zokogásba én is, majd a mentők számát tárcsáztam. Nem hiszem el. Ha most halálra verte az az akárki Sehun-t akkor az egész banda gyászolhat, plusz a családja plusz az iskola plusz az a sok ember, akiknek jót tett, akiket megvédett, és Baekhyun. A szerelme, de legfőképp én. Szegény Baek... Most mit érezhet?

Azt hittem, Chanyeol erős marad, de már ketten bőgtünk, mint az ovisok. Magamhoz öleltem Sehun-mondhatni élettelen- testét. Nem érdekelt, hogy véres leszek. Nem veszíthetem el. NEM! – SEHUN! NÉZZ RÁM! HALLOD? – üvöltöttem – Sehun... – Halkultam el. Istenem, miért? MIÉRT CSINÁLOD EZT? MI ROSSZAT TETT NEKED? Szeretem őt... Nem bírnám ki nélküle. Hamarosan megjöttek a mentők és bevittek minket a kórházba.. MIUTÁN MÉG KI KELLETT HISZTIZNEM, HOGY HADD MENJEK ÉN IS. EZ ALAP! Kint vártam a szoba ajtaja előtt, hogy mondjon valamit az orvos – Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk. Az állapota stabil. Már csak rajta áll, hogy túl akarja-e élni, vagy sem – Mondta mérhetetlen komolysággal arcán. Bemehettem egy kis időre Sehun-hoz. Odahúztam az ágya mellé egy széket és megfogtam kezét. Mindenhol tiszta folt volt és seb. Már amennyit láttam belőle, de bele se merek gondolni, hogy milyen lehet a többi helyen.. – Annyira sajnálom.. – Kezdtem beszélni hozzá. Nem érdekel, hogy nem hallja, nekem akkor is el kell mondanom – Minden az én hibám. Nekem kellett volna lemennem a gyógyszertárba. Nem hagyhattalak volna olyan állapotban kimenni az utcára. Hapci! – tüsszentettem, majd folytattam – Az egész miattam történt. Annyira sajnálom.. – Suttogtam utolsó mondatom zokogva.

Baekhyun után engem is beengedtek pár percre, de csak álltam az ágy előtt. Szólni sem tudtam. Nem is akartam elhinni, hogy ez a csupa folt ember, Sehun.. Mivel semmit nem csináltam odabenn, hamar kijöttem, mert rossz volt nézni is.. – Erős, úgyis túléli – Nyugtatgattam Baekhyun-t… Na, meg magam is, már amennyire sikerült.. – Hülye lenne téged itt hagyni – Mosolyogtam bíztatóan – Hazakísérlek, jó? Már későre jár.

- Nem kell, köszi. Szeretnék az utolsó pillanatig mellette lenni, amíg lehet. Már beszéltem a főorvossal.

 - Akkor.. Viszont aludj is bent. Lehet a következő te leszel ennek az idegbeteg fasznak – céloztam Sehun-eddig ismeretlen-bántalmazójára – Holnap kimagyarázlak titeket a suliban. Habár a tanárok nem fognak virulni az örömtől.. – Magyaráztam. Mondjuk.. tuti, hogy csak nézni fogok a fejemből kifelé, ugyanis féltem Sehun-t.