24. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun)

- Nem, nincs.. Vagyis, csak az van, de ez most más – köszörültem meg torkom – Nem tudom, hogy észre vetted-e.. de egyfolytában miattam vagy szarban, és rosszul érzem magam miatta, szóval bocsánatot szeretnék kérni. És, ha nem akarod, hogy továbbra is ezt csináljam, márpedig nem tudom, hogy hogyan változtassak, akkor békén hagylak – Mondtam, az utolsó részt szinte suttogva.

Most komolyan nyomja? – Sehun – kezdtem full nyugodtan – Ennél nagyobb baromságot ki sem találhattál volna – mondtam, majd rámosolyogtam – Tudod te, hogy mi az, amivel a legjobban tudsz nekem ártani?

- Mi?.. – Kérdeztem félve.

- Ha békén hagysz.. – Válaszoltam, még mindig mosolyogva.

- De.. Annyi hülyeséget csináltam már.. Nem akarlak többé bántani.. – Hajtottam le fejem.

- Milyen hülyeségekre gondolsz? – Kérdeztem kíváncsian.

- Azokra, amiket az elmúlt napokban halmoztam fel.. Pokemon-nak néztelek, akkor a Luhan-os ügy, a ’megszökés’ és a kiabálásaim, az, hogy majdnem megütöttelek..

- De miért néztél Pokemon-nak? Mert én hülyén viselkedtem, és ezért elmentél.. Miért feküdtél le Luhan-nal? Mert Kai-al láttál.. Ami szintén az én hibám. Hagytam, hogy megcsókoljon. Miért kiabáltál, és miért ütöttél meg majdnem? Mert felhúztalak.. Úgyhogy, ha valakinek itt bocsánatot kell kérnie, az én vagyok.. Ne haragudj, Sehun – Mondtam lehajtott fejjel.

- De ezek nem történtek volna meg, ha nem egy elmebeteg vagyok. Már semmi baj.. Az hiszem.

- Nem vagy elmebeteg! Egy elmebeteg nem vigyázna rám a nap huszonnégy órájában, és nem védene meg a nyomorék osztálytársainktól, és nem verne péppé egy idegent értem.. Te nem vagy elmebeteg.. Te az én Oh Sehun-om vagy, és az is maradsz, míg élek.

Lehajtottam fejem. Annyira jól estek szavai, hogy egy szó nem jött ki számon. Keze után nyúltam, amit később enyémmel egybekulcsoltam. Ha tudnád, hogy mennyire imádlak téged, Byun Baekhyun..

- Nem vagy álmos, Sehunnie? Én lefekszem.. – Mondtam, majd elterültem ágyamban.

- Nem hat ez a szar – motyogtam, az altatóra célozva – Itt leszek, ha kellene valami – mosolyogtam – Jó éjt Baekhyun – Felálltam az ágyáról, és elterültem enyémen.

- Na, azt lesheted – jelentettem ki – Addig nem alszom, amíg te sem – Fogtam a kakaót, és iszogatni kezdtem, hogy elüssem valamivel az időt.

- De ez nem úgy működik, ahogy a sétányon. Nem tudom mit tenni, féltelek. Félek, hogy valami bajod lesz, amint lehunyom a szemeim..

Istenem, de aranyos.. – Figyelj, kulcsra zártam az ajtót, becsuktam minden ablakot, el van húzva a függöny és, ha idejössz – mutogattam magam mellé – Akkor biztos, hogy semmi bajom nem lesz – Mosolyogtam rá biztatóan.

- És, ha rosszat álmodsz? Vagy, ha később kelek fel, mint te?

- Nem fogok rosszat álmodni, mert most ittam meg a kakaód. Ha valamiféle csoda folytén én előbb felkelek, akkor megígérem, hogy egyből felébresztelek.. De erre úgysem lesz szükség.

- Baekhyun, kérlek.. Aludj – Motyogtam.

- De nem tudok… Nem tudok aludni, amíg tudom, hogy egész este ébren leszel feleslegesen. Csak most ez egyszer, kérlek Sehun.. Aludj velem. Meglátod, ha holnap felkelsz, szebben látod majd a világot.. És rá jössz, hogy nem kell félned – Győzködtem.

- Megpróbáltam, DE! Nem ígérem.. Csak..  Nehéz lesz.. de nem haragudhatsz, ha nem jön össze – Fújtam fel arcom, majd bemásztam mellé, és betakartam magunkat.

Igen! Siker! Legalább megpróbálja.. Ez sokat jelent nekem.. Úgy csináltam, mintha aludnék, és közben Sehun levegővételét figyeltem. Ha lelassul, akkor elaludt..

A plafont bámultam.. Nem akartam rá ijeszteni azzal, hogy mellé fekszem, és telibe bámulom… de ha mocorog, odanézek. Egy kis idő múlva, már ott szuszogott mellettem, olyan édes volt. Arcát simogattam finoman, és beszélni kezdtem hozzá halkan, hogy ne keltsem fel – Tudod, hogy te jelented nekem a világot, ugye? – suttogtam – Mindegy, hogy kivel. Csak boldog legyél, és biztonságban. Mondjuk jobban örülnék, ha mellettem lennél, mert akkor biztos lehetek benne.. De.. Annyi minden történt, mikor nem velem voltál. Mindig bántottalak.. Mondjuk, amikor meg akartalak ütni – nyeltem egy nagyobbat – Akkor felfogtam, hogy tényleg aludnom kell. Az alváshiány ezt is képes kiprovokálni.. Ezért vettem ló altató erősségű gyógyszert – kuncogtam – Hiába, ez sem hat az eszemre, így még mindig nem tudok aludni.. Aish.. Ha nem alszok, azért vagy veszélyben, mert dilis vagyok. Ha alszok, akkor meg ki tudja, mi miatt vagy..

Már épp.. Majdnem.. Tényleg csak egy kicsi hiányzott hozz, hogy aludjak, de nem.. És áőcvpigmasőovávnvsdkjb. Kdhvosdbldkda. Olyan mélyen érintettek a szavai, és annyira jól estek.. Mondjuk, átkoztam magam, hogy velem mindig történt valami.. És ezért nem tudott aludni. Ajh.. Minden miattam van.. Közelebb bújtam hozzám és olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam – Mondtam, hogy nem fogok aludni – suttogtam – És te vagy az egyetlen, aki mellett biztonságban lehetek.. Senki mást nem szeretek úgy, mint téged… Senkit! Érted? Senkit! – Néztem szemeibe.

Ezt.. az.. egészet… HALLOTTA?! Jó, mondjuk legalább nem kellett elmondjam még egyszer. De! Egy kis csaló, amiért színészkedik itt nekem. Visszaöleltem, majd egy ideig szemeibe nézve ismételtem fejemben az előbb hallott szavait. Hogy lehet valaki ennyire édes?! Közelebb hajoltam hozzá, majd szájára pusziltam.

Nekem ennyi nem elég. Miután elvált tőlem, azonnal ajkaira martam, és finoman ízlelgetni kezdtem azokat.

Utat törtem szájába, míg egyik kezemmel tarkójára fogva húztam közelebb magamhoz. Úgy hiányoztak ezek a vérdús, édes párnák.

Olyan jó volt újra érezni az ízét.. Kis idő múlva elváltunk egymástól, és nyakát kezdtem csókolgani, néhány helyen megszívva azt, ezzel kisebb nyögéseket kiváltva belőle.

Bántam, hogy elvált ajkaimtól, de amit helyette kaptam kárpótlásul, elindította a vért az arcomból a nemesebbik felembe.

Miközben nyakát halmoztam el finom puszikkal, kezem hasfalára csúszott, és simogatni kezdte azt. Mikor minden egyes kockát körbe rajzoltam, fejemmel lejjebb vándoroltam, és végig nyaltam felsőtestén, mire egy jóleső sóhaj hagyta el száját. Lehúztam nadrágját, elhelyezkedtem két lába között, és újra megcsókoltam, miközben a vékony anyagon keresztül rámarkoltam merevedő tagjára.

Felnyögtem egy hangosabbat, majd alsó ajkára haraptam finoman, miközben hajába túrtam kezeim – Baekhyun, mire készülszh? – Kérdeztem zihálva.