25. rész (+18)

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun)

- Ne aggódjh, tetszeni fogh.. -  Mosolyodtam el kacéran, majd megszabadítottam az utolsó ruhadatabtól is, s egész hosszát számba vettem.

Ajkaim beharapva mordultam fel a jóleső érzésre – Hahh.. Baekhyuunh – Lihegtem, mint aki most futott egy maratont.

Lassan mozgatni kezdtem rajta fejem, mire hajamba markolt, és irányítani kezdte mozgásom.

Óvatosan mozgattam fejét nemességeben, néha-néha megremegve az érzéstől. Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt, de többet kell csinálnom!

Mikor majdnem eldurrant, visszamásztam ajkaira, s közben kezemmel kényeztettem férfiasságát.

Belesóhajtottam a csókba jópárszor – Szeretlekh – Lihegtem, két nyálcsere közt.

- Én is téged – Válaszoltam, majd bekaptam makkját, és nyelvemmel kényeztetni kezdtem azt, majd fogammal finoman meg-megkarcoltam, miközben kezemmel is rásegítettem a kéjére.

- El fogokh – Sóhajtottam Baek tevékenykedése közepette, majd már a takarót téptem szinte az élvezettől. Atya úr isten..

Végezetül, még utoljára számba vettem teljes hosszát, és egy hangos nyögés kíséretében számba élvezett, majd lenyeltem váladékát. Boldog voltam, hogy örömet okozhattam neki, még, ha csak ennyi időre is, de boldog volt.. Annyi idő után, végre mosolyogni láthattam… Eddig csak szomorú volt miattam, de mindent meg fogok tenni azért, hogy csak vigyorogni lássam. Visszahajoltam feje fölé, és puszit nyomtam szájára.

Még a fellegekben járva martam ajkaira, majd magamhoz öleltem testét, szorosnál szorosabban, s betakartam testünk.

- Ha ezek után nem alszol… - Gondolkodtam hangosan, majd hozzábújva hallgattam lélegzetét.

- Próbálkozom.. – Motyogtam. Nem szabad rá gondolnom, mert azért nem alszok.. Elég nehéz, ugyanis épp mellette fekszem.. Nem, mintha baj lenne, de.. Miatta nem gondolok rá. Ez hülyén hangzik.. Aiish, nem megy! Baekhyun, szállj ki a fejemből!

- Köszönöm – Suttogtam, és tovább figyeltem, arra várva, hogy elaludjon.

Egyszer csak megszakadt minden. Másnap délután öt óra felé ÉBREDTEM fel. Azaz aludtam.. Azt hiszem. Egy hét után.. Olyan volt, mintha nyaralni mentem volna egy évre, Hawaii-ra.. Baekhyun helyére néztem, de sehol sem láttam. Egyből felugrottam, és szólongatni kezdtem – Baekhyun? – Nevét ismételgettem, miközben az ágy alatt is megnéztem, hátha ott van.

Rég láttam már Sehun-t aludni, de nagyon aranyos így. Elmosolyodtam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve ugrottam fel, és indultam a konyhába kimchit csinálni, hogy mire a pösze felébred, már kész legyen a kedvence. Összekotyvasztottam a hozzávalókat, és leültem rajzolni, míg a rizs főtt. Nem vagyok egy Leonardo Da Vinci, de jelen pillanatban nem adódott jobb elfoglaltságom. Két pálcikaember-féleséget rajzoltam, akik egy cseresznyefákkal teli helyen sétálnak, és fogják egymás kezét. Mivel egyáltalán nem lett felismerhető, mindenhez odanyilaztam, hogy mi micsoda.. Csak, hogy ne tévesszem össze.

Mikor a konyhába értem, megláttam Baek-et – Baszki, megijesztettél.. – Nevettem, majd oda sétáltam hozzá, és megöleltem, s egy puszit nyomtam arcocskájára – Mit ügyeskedsz? – Kérdeztem mosolyogva, a papírra mutatva.

Aranyos, hogy így megijedt ennyitől.. – Ja, semmit, csak fantáziálok – kuncogtam – Ne kritizáld, tudom, hogy született művész vagyok.

Nem hittem a szememnek, mikor megláttam a rajzot.. – Ez.. Ez honnan jött? – Pontosan olyan volt a helyzet a rajzon, mint amikor álmodoztam. Mármint a rajz... Cseresznyefákkal teli hely, kézen fogva sétálnak.. Ez fura..

- Csak úgy jött.. Miért? – kérdeztem – Túl nyálas? Nyomik a cseresznyefák? Mondtam, hogy művésznek születtem. Jól van, na. Ne szólj be. Nem volt jobb dolgom.. Jajj, a rizs! Kellett neked elvonni a figyelmem.. Ahh.. – Akadtam ki a semmiért.

- Bo-bocsi – ráztam meg fejem – Minek a rizs? – Sétáltam mellé, miközben teljesen gondolataimba merültem. Hogy lehet, hogy azt rajzolta le? Valami agytúrkász, csak nem mondta el? Lehetetlen.

- Hess, hess! – Legyezgettem kezeimmel a levegőben – Majd meglátod!

- Gonooosz.. – nyafogtam, majd leültem az asztalhoz – Mióta főzőcskézel?

- Ne-üsd-bele-az-orrod-mindenbe – Mutogattam közben kezeimmel.

- Oké, nyanya – Fintorogtam, majd kiöltöttem nyelvem, jelezve, hogy csak viccelődök.

- Hogy mit.. Mit merészeltél?! – Kérdeztem teljesen felfújva.

Úgy voltam vele, hogy inkább nem szólok semmit, mert még a végén leüt, aztán hetekig alhatok.. Át csoszogtam az ágyamhoz, és felöltöztem, így végre nem egy szál boxer volt rajtam. Jó bő ruhákat vettem fel, majd elterültem ágyamon, és a rajzon törtem a fejem.. Hogy lehetséges mindez? Tuti véletlen..

Gyorsan kimertem két tányérra a rizsből, és a köretből. Rá tettem egy tálcára, vettem elő evőpálcikákat, kiöntöttem az idő közben készített teát, és beslattyogtam velük a szobába – Meglepetéés~~ - Kiáltottam.

Mivel csukva voltak szemeim, kissé megijedtem Baekhyun kiáltásától. Mikor ülő helyzetbe tornáztam magam, és kinyitottam szemeim, összefutott a nyál a számban, ugyanis a meglepetés a kedvenc kajám volt.. Friss kimchi. Tapsikolni kezdtem, mint egy mai inkubárotszökevény – Nyamiiii – Mosolyogtam, majd mohón elkaptam tőle a tálcát, letettem azt a törökülésben lévő lábaimra, és óvatosan megöleltem szakácsom – Köszönöm – Puszilgattam arcát.

Olyan jó volt boldognak látni őt.. Bárcsak mindig ilyen lenne.. Mindent meg fogok tenni ez érdekében, ami tőlem telik – Oké, oké.. – mondtam, miközben átkaroltam, majd nem sokkal később elengedtem – Na, együnk, taknyos.. – vágtam vissza az előbbiért – Hapci.. – Tüsszentettem. Úgy látszik, nem ártott volna pulcsit vinnem magammal, mikor Sehun-t kerestem..

- Még, hogy én vagyok a taknyos, Hapcibenő – Nevettem erkölcstelenül.

- Ha. Ha. Humor Herold – Nevettem erőltetetten gúnyolódásán.

- Muri Enikő – forgattam meg szemeim – Bekented magad nevetgéllel?

Erre viszont muszáj volt elnevetnem magam, de elég érdekesen sült el, mert közben megint tüsszentenem kellett..

Majdnem megfulladtam a rizstől, annyira nevettem – Mmm.. Guszta! – Nevettem tovább.

- Yah, ne nevess.. – szóltam rá – Pöfe – Mondtam pöszén a ’pösze’ szót.

- Nem ér ezzel csúfolni – morciztam – Egyébként is sejpítek, nem pösze vagyok – Javítottam ki mondatát.

- Bla, bla blaaa~ - mutogattam kezeimmel – Betömöm a szádat, ha nem állsz neki azonnali hatájjal enni.. De hidd el, azt nem akarod.. – Vigyorogtam.

- Mivel tömnéd? – Kacsintottam rá.

- Az attól függ, milyen kedvem van..

- Cöhh… Van választási lehetőségem legalább?

- Perszee.. Rizzsel, vagy rizzsel?

- Legközelebb is ezt kérdezd – Löktem oldalba kuncogva.

- Hapci.. Legközelebb majd a seprűnyelet dugom le a torkodon – Mondtam fenyegetően.

- Akkor az megy beléd – Nevettem, majd mikor jól laktam, leraktam a kaját az éjjeliszekrényemre.

- Nem ízlik? – Néztem rá ijedt arckifejezéssel.

- Tele vagyok… - Mosolyogtam, majd Garfield-módra eldőltem az ágyon. Elég furcsa ma Baekhyun..

Alig evett valamit.. Ha nem ízlik neki, akkor miért nem azt mondja? Hajj.. Még ezt is sikerült elbasznom.. Csak egyszer akarok csinálni neki valamit.. Csak egyszer. Becsomagoltam a maradékját, és bedobtam a hűtőbe.. Később majd megeszem talán.. Visszamentem, és kiterültem a földön. A megfázásomhoz már csak ez hiányzik.. De olyan jó hideeg!

- Kicsim – torkom megköszörültem, majd észbe kaptam, hogy nem vagyunk együtt, legnagyobb  fájdalmamra..– illetve Baekhyun.. Meg vagy fázva.. Kelj fel.. És, a lábad? – Érdeklődtem törődően.