(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun)
Biztos nagyon beverhette a fejét, ha most így viselkedik... Én nem
bánom...viszont, ha most nem alszik akkor nem tudom mit csinálok vele...
Kifárasztom.. Jó, nem.. Még nem tartunk ott.
Bámultam a plafont majd lehunytam szemem és képzelődni kezdtem,
miközben szerelmem ölelgettem. Fantáziám a mellettem fekvő személynél ragadt.
Kicsit férfiasabb volt és idősebb. Magam nem láttam KÍVÜLRŐL, de lehet nem is
baj. Egy emberekkel teli sétányon mentünk, kézen fogva. A sétány két oldalán
cseresznyefák virágoztak és hullatták szirmaikat. Akárhányszor Baekhyun-ra néztem, széles mosollyal
bámészkodott, amerre csak tudott. Mikor felém nézett, szemeiben csillogott a
szeretet és az öröm. Olyan boldogság járta át egész testem, hogy széles
mosolyra húzódott a szám. Kinyitottam szemeim, ezzel visszacsöppenve a szomorú
valóságba. Egy sebekkel, ütésfoltokkal díszített testű, lelkileg meg gyötört,
sötét múltú, őszinte szívű fiú feküdt mellettem. Akivel úgy bántam, ahogy nem
érdemelte meg, Ettől a gondolattól könnyek gyűltek szemeimbe, melyek lassan lefolytak
helyükről.
Felnéztem Sehun-ra, és azt láttam, hogy szomorú.. sírt – Sehunnie?
Baj van? Fáj valamid? Hozzak valamit? Mire lenne szükséged? – Halmoztam el
kérdésekkel, hisz nagyon megijedtem, hogy valami baja van.
Megráztam fejem és nyakába fúrtam azt, majd szipogtam tovább.
Mindenem meg van, ami szükséges. Azaz ő. Nem is tudom, hol lennék nélküle.
- Ssss.. – csitítgattam – Biztos minden rendben? Nekem bármit
elmondhatsz… – Bíztattam, miközben kezemmel fejét simogattam.
Bólogattam csak, majd szipogásom lassacskán abba maradt. Remegve
öleltem őt, mozdulatlanul, hátha elaludt. Állításom igaz volt, aludt, mint a
bunda. A faliórára szegeztem tekintetem, amely hajnali kettőt mutatott… Ahh..
Alvás nuku, ismét. Fel szerettem volna ülni, de nem mertem, hátha felébresztem.
Olyan édesen szuszogott, hogy muszáj volt elmosolyodjak rajta. Aznap este sem
aludtam semmit. Mikor tudtam volna, mindig úgy éreztem, hogy a következő
pillanatban fog jönni valaki, és bántani fogja a mellettem alvó törpém. Ugyan
ott tartottam, mint az előtt két napja egyfolytában. Nem aludtam. Semmit.
Nagyon rosszat álmodtam éjszaka. ’Egy sötét, koszos helyen voltam,
egyedül… Vagyis, csak azt hittem, hogy egyedül vagyok, de homályos fényeket
véltem felfedezni, melyek megvilágították Sehun testét. Felsőteste meztelen
volt, s telis tele sebekkel. Mindenhol vérzett, s könnyei patakban folytak.
Elsírtam magam a látványtól… Hangosan üvöltöttem nevét, mikor valaki bőr
szíjjal ütni kezdte.. Apa volt az.. Könyörögtem, hogy hagyja abba, de nem tette,
sőt, azt mondta, most bosszút áll rajtam, amiért más emberek közelébe mertem
merészkedni, és szeretni mertem valakit. Ordítva sírtam, miközben ő az életem
roncsolta szét. Sehun-t. Oda akartam menni, és kiszabadítani a szíjak alól, de
valaki végig fogott, s én nem tudtam rajta segíteni, mert túl gyenge voltam…
még most is az vagyok.. Még saját magam sem tudom megvédeni..” Az ágynemű
könnyeimtől ázott, s én lepedőm markoltam, már elsárgult ujjaimmal, miközben
ordítottam az éjszaka közepén.
Majdnem megállt a szívem, annyira megijedtem, mikor Baekhyun
random felordította nevem. Felkeltem mellőle, majd finoman ébresztgetni kezdtem
– Baek.. Kicsim, kelj fel – Öleltem meg, miközben finoman löködtem fejét. Mikor
kinyitotta szemeit, észre vettem, hogy sírt is.. – Mi történt? – Kérdeztem
aggódva, míg könnyeit törölgettem óvatosan.
Arra keltem fel, hogy Sehun könnyeimet törli le. Mikor megláttam,
ismét pityeregni kezdtem, és nevét ismételgettem. Egész testemben remegtem, s
szorosan magamhoz öleltem, miközben szaggatottan vettem a levegőt.
Egy ideig csak hagytam, hadd nyugodjon meg, majd ismét rá
kérdeztem – Mi történt? Rosszat álmodtál, igaz? – Néztem rá lebiggyesztett
ajkakkal, és egyik kezemmel arcát simogattam, míg másikkal kezét fogtam.
Bólogattam – Vedd le a pólód – Mondtam szipogva. Meg akartam róla
győződni, hogy valóban, csak álmodtam.
- M-minek? – kérdeztem, miközben már húztam fel felsőm – Mit
szeretnél?
Hatalmas kő esett le szívemről, mikor végig mértem minden egyes
részletet rajta, majd szorosan átöleltem meztelen felsőtestét – Nagyon
szeretlek.. – Suttogtam nyakába.
- Én is téged – Mondtam azonos hangvétellel, majd fejét kezdtem
simogatni. Inkább nem ragoztam a témát, hogy mit álmodott – Várj csak.. –
Elengedtem testét, és kikászálódtam mellőle. Felkapcsoltam a konyhában a
villanyt, és csináltam neki forrócsokit, majd óvatosan visszatotyogtam hozzá –
Tessék – tettem le az éjjeliszekrényre – Ha ezt megiszod, úgy fogsz aludni
ismét, mint a bunda, ráadásul elűzi az összes rémálmod, ígérem – Mosolyogtam rá,
Komolyan megzabálom, olyan édes – Köszönöm – mosolyogtam
aranyosságán, majd elszürcsölgettem az általa készített italt – Mmm.. Ez nagyon
finom lett.. Bár, milyen is lenne, hisz te csináltad – dicsértem meg – Már most
kezd hatni – ásítottam, s visszaraktam a poharat a helyére, majd visszafeküdtem
Sehun mellé – Akarod tudni, hogy mit álmodtam? Azt mondják, ha az ember
kibeszéli magából, biztos nem fog megtörténni – Néztem szemeibe.
- Én a helyedben nem dicsérném magam, ugyanis csoda, hogy még
élsz, és a szoba is egyben van – kapartam meg tarkóm – Aha, meséld el –
Mosolyogtam, miközben magunkra húztam a takarót, majd figyelmesen hallgattam.
- Pontosan.. Csoda, hogy még élek.. És ezt csak neked köszönhetem.
Ha te nem vagy, akkor én sem.. – Néztem rá csillogó szemekkel.
- Ez nem igaz – ráztam meg fejem – Na, ki vele! Mit álmodtál? –
Kérdeztem kíváncsian, közben magamhoz ölelve testét.
- Héj! – Fölé másztam egy mozdulattam, s megfogtam vállait – Mit
mondtál? – kérdeztem vicces hangon, mire elnevette magát – Azt kérdeztem, mit
mondtál!? – Mondtam, még mindig elváltoztatott hangomon, s finoman ráncigálni
kezdtem testét, vállainál fogva.
- Semmit, semmit – Válaszolta feltartott kezekkel, mint aki megadta
magát.
- Szerintem is – feküdtem vissza helyemre, mintha mi sem történt
volna – Szóval.. – váltottam komolyra a szót – Egy sötét szobában voltam, mikor
homályosan láttam, hogy fényekkel világítottak ki téged, miközben bőr szíjakkal
voltál kikötözve. Olyanokkal, mint amilyenekkel apám vert engem.. Elő jött, és
azt mondta, hogy megbosszulja, hogy emberek közé mentem, és szeretni merek
valakit, az ő engedélye nélkül.. Aztán elkezdett verni téged, és én nem tudtam
mit csinálni, mert valaki lefogott, és mivel gyenge vagyok, nem tudtalak
megvédeni téged – Mondtam, már szinte sírva – Tiszta vér volt minden, és tele
volt a tested sebekkel – Suttogtam nyakába remegő hanggal.
Egy pillanatra lefagytam. Szíjak? Szíjakkal verte? Finoman
magamhoz öleltem – Minden rendben van, nem tud bántani engem.. Téged pedig
végképp nem – Nem tudom, hogy segíthetnék abban, hogy ne higgye magáról azt,
hogy egy semmirekellő.
Az este hátralévő részében, Sehunnie kakaójának hála, úgy aludtam,
mint akit lecsaptak. Reggel az ébresztőm irritáló hangjára keltem… Ezt örökké
utálni fogom. Kikászálódtam Sehun mellől, és felvettem az első ruhadarabokat,
amik kezem közé kerültek.
- Te meg hova? – Nyöszörögtem, holt álmosan. Még mindig nem
tudtam aludni, nemhogy élni.. – Nehogy azt hidd, hogy így mehetsz iskolába.. –
Motyogtam, miközben szemem dörzsölve felültem az ágyon.
- Miért? Talán nem szabad? Vagy, esetleg nem engeded? – Kuncogtam.
- Nem szabad, mert nem engedem – nyújtottam ki nyelvem, miközben
kezét megfogva visszahúztam óvatosan az ágyra, majd betakartam félig meztelen
testét, és kimásztam mellőle – Itt foglak figyelni – Mosolyogtam, és arcára
simítottam.
- Tyűű, de hosszú nyelved van.. Mutasd csak meg még egyszer.. –
Kértem, mire meg tette amit kérten, majd azzal a lendülettel felültem és
bekaptam izmát, s úgy csókoltam szájára.
Tarkójánál fogva vontam közelebb magamhoz, majd eldöntöttem az
ágyon, ajkaitól egy pillanatra sem szakadva el. Felé tornyosultam, és úgy
csókoltam tovább. Kis idő múlva elváltam párnáitól – Imádlak – pusziltam
szájára, majd összekulcsoltam ujjaink – De! Most nem mész sehova.. –
Biggyesztettem le ajkam.
- Hhh.. Hát jó.. De csak, mert tetszett a körítés – Mosolyogtam rá
kajánul.
- Bíztam benne, hogy ez beválik – kuncogtam – A B tervem az lett
volna, hogy… Várjunk, mégsem mondom el, máskülönben legközelebb kiszámítható
leszek – Pusziltam szájára, majd leültem az ágy melletti székre.
- Oh, komolyan? Van B terved? – kérdeztem cserfes hangon, s
előhúztam a takaró alól keresztbe tett ujjaim – Akkor én már indulok is –
Mondtam, széles vigyorral arcomon, és felpattantam, majd indultam azt ajtó
felé.
- Neem teheted eezt – lépkedtem utána, majd finoman felkaptam
vállamra, és fenekére csaptam – Én mondtam, hogy van B tervem – Nevettem
ördögien.
- Yah! Sehun! Tegyél le! Hallod?! – kezdtem rúgkapálni, és ütögetni
hátát – Yah~!! Hallod?!
- Tessék? Nem hallom, mintha valami nyávogna, nem? – nevettem,
de még mindig nem tettem le – Hát, kár, hogy Baekhyun elment suliba, ugyanis el
szerettem volna vinni valahová – Mondtam hencegve, miközben még mindig vállamon
volt, de felhagyott a fincánkolódással, és a konyhába vettem az irányt.
- Yahaa~~ - röhögtem el magam – Most mire készülsz? Hallasz? –
kérdeztem – Vagy mondjam hangosabban? – Üvöltöttem fülébe, már amennyire
tudtam, hisz jó ideje fejjel lefelé lógtam.
- Aish – fogtam fülemhez, és kuncogtam – Ez a valami bántja a
fülemet, ejj.. – odaslattyogtam a kávéfőzőhöz, és feltettem egy adaggal főni,
majd Baek oldalát párnaként használva döntöttem oldalra fejem – Jó éjt, nem
Baekhyun! – Nevettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése