2016. szeptember 2., péntek

13. rész (+18)

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun, Barna=Kai, Luhan=Lila)

Nem, ez nem lehet igaz. Csak álmodom. Hogy keveredtem ilyen szituációba? Hogy jutottam el idáig? Miért történik ez? Most fogom elveszíteni az egyetlen embert, akit mindennél jobban szeretek? Nem akarom, nem akarom, NEM AKAROM! Bele fogok halni, ha elhagy.. Ő nekem az egyetlen.. De én még ezt is elbasztam..

Mikor kicsengettek kilencedikről, sprinteltem a szobánkba. Látni akartam Baek-et. Nagyon hiányzott már. Kopogás nélkül benyitottam, amit nem kellett volna. Kai, Baek szájában kutatott, míg tarkójánál fogva, rá is segített. Egy világ. EGY KIBASZOTT VILÁG dőlt bennem össze. Lefagyva álltam az ajtóban, a mosolyom lehervadt arcomról. Szó nélkül kimentem, becsaptam az ajtót és rohantam.

Amilyen gyorsan csak tudtam, elváltam Kai-tól. Persze, ő azonnal vette az adást és leszállt rólam, majd leszarva, hogy mi és mennyire fáj, megfogtam a törölközőt, amit magam köré csavartam és már rohantam is Sehun után. Elkaptam kezét a folyosón, magam felé fordítottam és szorosan megöleltem. Így kapaszkodtam belé, különben a földre estem volna..-Szeretlek Sehun! Tudod, hogy soha nem csalnálak meg senkivel.. soha.. Nem bírnám ki, ha elveszítenélek-súgtam fülébe, miközben még mindig kapaszkodtam belé. A fájdalom, amin közben keresztül mentem, borzalmas volt. Azt hittem elájulok.. így se láttam már mindent tisztán.

Nekem ez nem megy.-Byun Baekhyun. Menj vissza a helyedre, majd még beszélünk-adtam ki a parancsot, de nem mozdult-AZT MONDTAM, MENJ A HELYEDRE-kiabáltam.

Ne csináld ezt kérlek.. Szavai teljesen lesújtottak. Nem bírtam tartani magam, így a földre estem. Ettől féltem.. Hülye voltam.. NAGYON hülye... Ez nem is kifejezés. Én vagyok a legnagyobb elcseszett barom a világon. Tudom, hogy azt mondtam, soha nem csalnám meg, de.. Mégis megtettem.. Visszacsókoltam.. Örökké utálni fogom magam emiatt..

Most bele rúgtam volna egyet, mint abba a csávóba, akit miatta vertem pépesre. Nem, nem tettem meg. Miért? Egyszerű. Szeretem, de most utálom. Nem törődve azzal, hol és mi fáj neki, felemeltem és visszavittem helyére, majd odahánytam Kai-nak pár szót.-Ápolgasd a szerelmed, te rohadék-ezzel a mondattal otthagytam őket és indultam a sétányra.

Nem akartam elhinni a történteket. Az elejétől fogva nem akartam közel kerülni senkihez.. Így védtem meg magam mindentől. Viszont most lett valakim, aki vigyázott rám.. De elvesztettem. Úgy érzem, a szívem, milliónyi, kis darabra törött szét, amiket már senki nem fog tudni rendbe hozni.. Csak ő. De ellökött magától.. örökre. Ezt soha nem fogja megbocsájtani nekem, és én sem magamnak. Egy életre megmarad a seb, és látszódni fognak a hegek. Szétszakadtam a fájdalomtól, ahogy felemelt és Kai ölébe dobott.. Szó szerint, dobott. Alig kaptam levegőt. Rosszabb volt, mint azon az estén. Mert most elveszítettem valamit. Valamit, ami a legfontosabb számomra. Vagyis őt.-Sehun.. ké-kérlek..

Majd megszakadt a szívem Baekhyun láttán. Ahogy ide dobta.. Még egy igazán rossz ember sem érdemelné ezt, nemhogy ő.-Elment-suttogtam Baekhyun-nak.

-Nehem..-jöttek elő könnyeim-K-Kaih..-fordultam felé, már zokogva, s fejem vállába temettem, miközben kezemmel átkaroltam nyakát.. Sírtam.. Ahogy csak tudtam. Ki kell adnom magamból, különben felemészt a fájdalom és a tudat, hogy elvesztettem a másik felem.

Baek hátát simogatva próbáltam nyugtatni.-Rendbe hozok mindent-suttogtam, már én is könnyek között. A legjobb barátom szerelmével csináltam olyat, amit senkivel nem kéne. Meg fog ölni, az még a kisebb gond. A legjobb barátom volt.

Szerintem, már levegőt sem kapott, olyan szorosan öleltem magamhoz..-Khaihh..f-félek-súgtam nyakába. Úgy fájt mindenem, mintha most verettem volna szét magam, aztán seggbe basztak és még egyszer megvertek volna.. Végül is, majdnem ez történt.. Csak ez most százszor rosszabb volt, mert elveszítettem az életemet is.

-Shh-csitítgattam-Túlságosan szeret, hogy így itt hagyjon.. De utána kéne mennem..-mondtam, abban a pillanatban megrezzent telefonom. Luhan írt, hogy Sehun a sétány szélén ül, vagyis össze van kuporodva. Írtam neki, hogy menjen oda hozzá és vigasztalja meg, amibe valamiért nagyon nehezen ment bele. Közben leírtam neki, hogy mi történt és reménykedtem, hogy nem csinál hülyeséget.

Mikor elolvastam Kai üzenetét, hogy vigasztaljam meg, azonnal tudtam, hogy mit kell tennem. Tudom, szemét vagyok, de leszarom. Ha az élet kegyes hozzám, akkor kihasználom. Odarohantam Sehun-hoz és leültem mellé.-Hé, minden rendben Hunnie?-kérdeztem legédesebb hangomon, de nem válaszolt-Hm. Értem.. Hadd segítsek-mondtam, s megfogtam állát, magam felé fordítottam, majd gyengéden megcsókoltam. Baekhyun nagyon hülye volt, hogy ezt a csodát, megpróbálta helyettesíteni. Bár azt jobban el tudom képzelni, hogy Kai hozta a formáját, megint.

Azt sem tudtam, hol áll a fejem, mikor Luhan megcsókolt. Nem kerítettem neki nagyobb jelentőséget, ugyanis tudtommal single lettem pár perce. Nem csalok meg senkit, de a vigasz, mindig jól jön. Közelebb húztam magamhoz Luhan-t és visszacsókoltam. Felejteni akartam, minél gyorsabban.

Köpni-nyelni nem tudtam, mikor ajkai mozogni kezdtek. Biztosan csak álmodom.. Elváltam tőle, amiért utálom magam, de...-Menjünk fel a szobámba..-kértem, hátha belemegy.

Szomorú ábrázattal felálltam, majd őt is felsegítettem, adva a jelet, hogy mehetünk.

Már idejét sem tudom, mióta várok, egy kiadós baszásra, de most végre megkaphatom.. Nem is akárkitől. Attól, akit már nagyon rég óta szeretek. Tudom, hogy szemétség, de most nagyon köszönöm Baek-nek, hogy ilyen jól elbaszta nekem. Gyorsan felértünk szobámba, s becsaptam az ajtót, majd Sehun-t ágyamra löktem és rámásztam. Csókolgatni kezdtem nyakát, majd száját, s levettem róla pólóját.

Luhan hirtelensége felcsigázott. Bűn lett volna kihagyni ezt az életemből. Levettem róla pólóját, majd magam alá tornáztam s kezeit az ágyra szorítva harapdáltam felsőtestét, néha felmorranva.

Hogy tudtam ezt eddig nélkülözni az életemből? Az érzésre felnyögtem néha, majd mikor kezdett szűkké válni a helyzet odalent, felhúztam magamhoz, majd két csók között, megszabadítottam magunk ruháinktól s így csak az alsó maradt. Egyik kezemmel átkaroltam nyakát, s felemeltem csípőmet, így férfiasságunk összeért.

Felsóhajtottam, mikor nemességünk összeért. Elidőztem felsőteste kényeztetésével, majd úgy igazítottam testét, hogy homorítson, nekem háttal. Alsóban, olyan jó segge van, hogy szinte könnyezni kezdett tőle a szemem. Markolgattam egy ideig alfelét, majd alsóját lehúzva ráfogtam tagjára és húzogatni kezdtem rajta kezem, míg másikkal tágítani kezdtem. Nem szeretkezésre volt szükségem. Baszásra. Amit Luhan tökéletesen megadott nekem.

Muszáj volt otthagynom Baek-et a szobában, mert egyáltalán nem volt abban az állapotban, hogy velem tudjon jönni, de meg kellett találnom Sehun-t és tisztázni vele mindent, Baekie érdekében. Leszarom, ha agyon ver, de akkor sem szenvedhet miattam a törpe.. Ahhoz túlságosan szeretem. Igen, azt hiszem szeretem őt. Ezt meg kell tennem érte, úgyhogy remélem, Sehun-ék nem csinálnak baromságot, mert nem tudnám elviselni, ha Baek, emiatt tönkre menne. Rohantam, ahogy csak tudtam a sétányhoz, de rossz előérzetem volt. Elkéstem. Leguggoltam és arcomat kezeimbe temettem. Pontosan tudtam, mi történt.-Ez nem lehet igaz-mondtam magamnak.

Annyira beindít ez a gyerek. Amint megéreztem első ujját magamban, jólesően felsóhajtottam s türelmetlenül vártam a következőt és az az utánit, mígnem jött a második és a harmadik. Felnyögtem, mikor a negyedikre került a sor, de nem különösebben érdekelt.. Hozzászoktam már a nagy farokhoz. Mit mondhatnék.. Xiumin szerszáma.. elég méretes. Kihúzta ujjait, majd belém tolta duzzadó nemességét, mire nagyot kellett nyögnöm.

Erőteljesen és gyorsan kezdtem benne mozogni, miközben nemességét kényeztettem kezemmel.

Tempója egyre gyorsabb lett, s ezáltal egyre erősödő nyögések szöktek ki számon. A végén, már sikongattam az élvezettől.

Luhan hangja nem hagyott alább, ami mégjobban fokozta bennem az élvezetet. Gyors menetnek tudtam le, mivel teste és hangja kombójától, csak egy fél órás aktus jött ki belőle-Bassza megh-lihegtem-Tudod, hogy a hangodra is el lehetne élvezni fütyörészve?

Kai elment, pontosabban elrohant megkeresni Sehun-t, így itt maradtam egyedül, s párnámba zokogtam. Egy ideig még feküdtem, s mikor már nem bírtam tovább, erőt vettem magamon és megpróbáltam felállni. Nem bírtam elviselni a hiányát. Nem érdekel, ha megver, vagy hozzám vágja, hogy megcsaltam. Fájdalmak árán igaz, de kikászálódtam az ágyból és felvettem valamit. Ez bele telt egy 10 percbe, majd mikor végeztem, kisétáltam a szobánkból, mint egy zombi és elindultam Luhan szobája felé. Bár a 'séta' inkább egy idegrángásos, szárnyavesztett papagáj vergődésére hasonlított. Nem érdekel, mi mennyire fáj.. Mindenkinél megnézem és ha sehol sem lesz, elmegyek a sétányra. Mikor odaértem, kopogás nélkül nyitottam be, s mikor felnéztem, azt hittem álmodom. Nem tudtam elhinni, amit láttam. Sehun, Luhan seggében volt.. szó szerint. A fiatalabb, meg csak alatta lihegett, izzadt tincsekkel homlokában. Életemben nem remegtem még annyira, mint akkor. Könnyeim megállíthatatlanul folytak le arcomon. Annyira szeretem őt.. most mégsem lehetek vele boldog.. Az én hibám.. Csak az enyém.. Éreztem még, ahogy fejem koppanik, a hideg padlón, majd lassan, minden elsötétült.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése