26. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun)

Elmosolyodtam becenevem hallatán, de az a mosoly olyan gyorsan tűnt el, amilyen gyorsan jött, mikor kijavította magát. Most nem teszem szóvá.. De, ha továbbra is ezt csinálja, akkor rákérdezek.. Egy ideje már csak Baekhyun-nak szólít.. Így nem tudok közel érezni magam hozzá.. Pedig az előbbi kis produkcióm.. hh.. – Semmi bajom – Mondtam érzelemmentesen.

- Kelj feel~ - fogtam meg kezét, s finoman húzni kezdtem felfelé – Ne betegedj meg még jobban – Biggyesztettem le ajkam.

- Jó, oké.. – Intéztem felé egy hamis mosolyt, majd és fel feküdtem ágyamra, majd a fal felé fordultam.

- Baj van? – Mellé ültem, és oldalát simogatni kezdtem. Nem tudom, hogy csináltam-e valami rosszat, de inkább tudjam meg, és rendbe hozom, csak ne veszekedjünk..

- Hm? Ja nem, nincs – Erőltettem magamra újra egy mosolyt, majd gondolataimba merültem. Azért csinálja ezt, mert már nem úgy néz rám, ahogy eddig? Vagy.. vagy miért?

- Láttam, hogy kamu mosoly – vicsorogtam rá – Aaah! Mondd eel! – Nyafogtam.

Most már megkérdezem.. – Sehunnie? Miért hívsz mostanában mindig a teljes nevemen? És az előbb.. Miért javítottad ki magad? – Kérdeztem. Féltem a választól.

Komolyan ez a baj? Pedig, csak félek, hogy rosszat szólok, ha becézem.. – Te bolond – nevettem – Azért, mert nem tudok úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Mármint nem miattad, hanem miattam. Nem akartam, és nem is tudtam egyből visszaállni a régi kerékvágásba, és leszarni, hogy mit tettem… De.. Ha zavar, hívhatlak akárminek, amit csak szeretnél – Simogattam arcát.

Most. Egy kicsit. Nagyon. Megkönnyebbültem. Elmosolyodtam.. Ezúttal ténylegesen – Ha csak erről van szó.. Nem fogom megmondani neked, hogy hogyan hívj.. Csak… Megijedtem, hogy más áll e mögött – válaszoltam őszintén – De, ha már itt tartunk, akkor csillogó szivárványszínű unikornis akarok lenni – Mondtam, fülig érő szájjal.

- Igenis, csillogó szivárványszínű unikornisom – kacagtam, majd rá feküdtem – Kicsi a Bacooon~! – Mondtam hangosan, kicsi a rakást játszva.

Már épp készültem megvillantani elégedett mosolyomat, mikor rám nehezedett – Yah! Hapci. Szállj le rólam! Ha-hapci – Mondani akartam, hogy „Hallod?!”, de a tüsszentésem miatt nem sikerült.

- A-aaaa. Csak akkor, ha most befekszel az ágyba, és amíg meg nem gyógyulsz, ott fogsz maradni – Magyaráztam.

- De nincs semmi bajom! Hapci.. Na, jó. Talán egy kicsit megfáztam, de nem vészes – Kezdtem el csikizni oldalát.

- Neeheeh – adtam meg magam – Kérlek, csillogó szivárványszínű unikornisooom – Lebigyesztettem ajkaim, de elnevettem magam. Levettem kezeit oldalamról nagy nehezen, és felé tornyosultam.

- Hogy mondod? Nem hallottam – Kérdeztem, majd fölém hajolt. Belenéztem íriszeibe, és pislogtam néhányat, mint egy ártatlan kisgyerek.

- Ne nézz így – öltöttem ki nyelvem – Akkor is itt maradsz – Lemásztam az ágyról, és azzal a mozdulattal takartam be őt – A lábad is sebes, és meg is vagy fázva.. Ccc.. Hadirokkant – Kuncogtam, majd homlokára hintettem egy lágy puszit.

Durcásan néztem vissza rá, kezeim egymásba fonva – Csunya vagy!.. Csunya, csunya, csunya.. – Mondtam dedós módra mérgelődésem közben, és lábaimmal rúgkapáltam a takaró alatt – Csunya bácsi.. – Böktem még oda utoljára.

Magamra mutattam szavai hallatán – Én? – kérdeztem hamiskás hangon? – Na, de Byun Elf Baekhyun.. – ráztam meg fejem vészjóslóan, miközben ciccengtettem, és mutatóujjammal hadonásztam jobbra-balra fenyegetően – Ezt még nagyon, nagyon megbánod – Kacsintottam rá, és lehuppantam ágyamra, majd felé fordultam.

- Szeretném azt látni – Mondtam ironikus hangnemben, majd kuncogtam.

- Ne beszélj vissza, mert még bűntetésed is lesz – nevettem – Hiába vagy idősebb.. – Kezdtem nevetésbe, ördögi kacajjal. Amolyan „Muhahahahaaa”-féleséggel.

- Tyű, de kemény valaki.. Kis taknyos – Kuncogtam továbbra is.

- Pffff – fordultam el – Haggyá’ – Fújtam fel fejem. Olyan imádnivaló Baek, hogy az már fáj..

Kihasználva az alkalmat, hogy nem figyel ide, néma csend és hullaszag, felálltam és belopakodtam a konyhába. Ha esetlej kijönne, akkor úgy ráhozom a frászt, hogy beszélni is elfelejt.

Már egy jó ideje semmi reakció nem volt, így megfordultam, de volt Baek, nincs Baek. Szívem rohamos dobogásba kezdett. Körberohantam a szobát, a fürdőt.. A konyha? Miközben sétáltam befelé, folyamatosan szólongattam – Baekhyuun?

Mikor ijesztő távolságban belül volt, elé ugrottam, s vicsorogva, ujjaim fejem mellett behajlítgatva morogtam rá hangosan.

 Kicsit meghőköltem Baekhyun miatt – Baszki. Baszki. Baszki. Te hülye vagy? – nevettem – A frászt hozod rám, hogy eltűnsz, mint a kámfor, és még ijesztegetsz is?!

- Ez volt a cél.. – Gondolkodtam el.

- De miért is? – Vontam fel szemöldököm kérdően.

- Csak látni akartam az arcod.. Az a fej.. Látnod kellett volna magad! – Nevettem,  miközben utánozni kezdtem.

Orrnyergem dörzsöltem – Kicsinálsz – Sóhajtottam, sunyin mosolyogva.

- Tudom, hogy szeretsz.. Ne is tagadd.. Túl ellenálhatatlan vagyok – Játszottam az önteltet.

- Sajnos, ezen nincs mit megcáfolni – Néztem félrehúzott szájjal – Tudod, még mi vagy? – Kérdeztem mosolyogva, felvont szemöldökökkel.

- Akarom hallani?

- Hát.. Lehet – Kuncogtam.

- Most már kíváncsi vagyok..

Közelebb léptem hozzá, és átkaroltam derekát – A szerelmem – Pusziltam szájára.

Nagyon közel álltam hozzá, hogy halmazállapotot váltsak és szétfollyak a földön. Hogy lehet ilyen aranyos? – Nagyon szeretlek. Ugye tudod..? – Néztem szemeibe, és mutató ujjamaat egy pillanatra orra hegyéhez értintettem, majd átkaroltam nyakát, majd finoman megcsókoltam.