Kis idő múlva elváltam ajkaitól – Rég voltam suliban..
– jutott eszembe – Holnap mindenképp be kell mennem..
- És a lábad? – Néztem rá szigorral szemeimben.
- Mondtam, hogy nincs semmi baja.. Ki kéne mosni a
füled.. cc.. – Mozgattam mutatóujjam.
- Mert, te olyan szuper vagy, hogy két óra alatt
meggyógyulsz.. – Motyogtam kedvtelenül.
- Nem.. de még előttünk az egész délután –
Mosolyogtam, hogy jobb kedve legyen, de nem nagyon jött össze..
- Egy délután alatt meggyógyulsz? Megtapsollak –
Morogtam, és kedvtelenül ágyamhoz vonszoltam magam. Ennyire nem veszi komolyan
a saját testi épségét? Igaz, nem a világ vége a sebes talpa, de nem kéne
járnia, ha még táncolni akar az elkövetkezendő egy évben.. A megfázással meg
nem viccelnék a helyében, hisz tüdőgyulladást is lehet kapni, és a kurva
életbe, abba bele is halhat!
- Hhh.. – Fújtam ki a levegőt, és leengedtem vállaim.
Nem baszhatom el megint a kedvét.. Mondjuk, már úgyis sikerült.. Gratulálok
Byun Baekhyun.. Megint.. – Jó, akkor nem megyek be, ígérem, csak ne legyél
morcos.. – mentem utána, s hátulról megöleltem – Megint sikerült elbasznom a
kedvét – Suttogtam magamnak, és képzeletben fejen baszkodtam magam.
Derekamon lévő ujjait összekulcsoltam enyémekkel –
Tudod, hogy mennyire, de mennyire féltelek?.. És még mindig a lábadon állsz.
Ajh, te.. – Szembe fordultam vele, s felkaptam lábait. Derekam köré fontam
őket, és kezeit nyakam köré raktam, majd nyakába pusziltam.
Lábaim összekulcsoltam dereka körül és nyakába
kapaszkodtam – Miért van az, hogy valamiért mindig az öledben kötök ki? –
Kérdeztem mosolyogva.
- Még szerencse, hogy az enyémben – kuncogtam – Nekem pont
jó, ugyanis, így mindig meg tudlak védeni – Pusziltam homlokára.
- Annyira szeretlek.. – Fúrtam fejem nyakába, és
átöleltem hátát.
- Nálam nem jobban – Terült el egy széles vigyor
arcomon. Nem tudom, mi lenne velem nélküle.
- Csak hiszed.. – Mondtam nagyon halkan, hogy ne
hallja.
Órákig tudnám ölelni a törékeny testét. Sőt, életem
végéig. Tényleg, nagyon, nagyon szeretem őt – Bacon – Szólítottam meg.
El sem tudom mondani, mennyire szeretem őt..
Lehetetlen.. Ha rosszul van, én is rosszul vagyok. Az egész életemben, ő az
első s egyetlen ember, kit szeretek, és viszont szeret engem.. – Igen?
- Akarod tudni. miért kérdeztem, honnan van a rajz? –
Kérdeztem. Kezdtem felettébb gyanúsnak találni, hogy tényleg ugyan azt
rajzolta, amit én elképzeltem.
- Mhmm – Kicsit tényleg fura feje volt, mikor
meglátta, hogy mit alkottam.
- Ne nézz flúgosnak! – Mondtam kikötésem – Egyszer,
mikor azt hiszem, aludtál, ugyan azt a jelenetet képzeltem el.. És nem meséltem
neked róla mostanáig, szóval nem tudtam, hogy honnan vetted..
Csak bámultam rá fülig érő szájjal, mint aki LSD-t
szívott – Tudom, vagyis.. Mikor „aludtam” – Mutogattam gigászi idézőjelet
kezeimmel – Hallottam, hogy azt suttogtad, cseresznyefák, Baekhyun, sétány, kéz
a kézben.. Már amennyit hallottam belőle.. Úgyhogy, mivel nagyon unatkoztam,
lerajzoltam.. Igazából tudtom nélkül rajzoltam azt, de most, hogy mondod,
rájöttem, hogy innen van. Nem akartam megmutatni, de így jött össze – Vallottam
be neki mindent, és elmosolyodtam, így még egyszer belegondolva.
- Yaaah.. Én meg valami agyturkásznak hittelek –
Nevettem a hülyeségemen.
Hangosan felnevettem Sehun képzelgésén – Aranyos vagy –
Vigyorogtam, és újra megöleltem.
- Csak szerelmes – nevettem kínosan, majd szájára
hintettem egy puszit – Rohadtul szerelmes – Villantottam meg egy Chanyeol-féle
ezer wattos mosolyt, majd összekulcsoltam ujjaim övéivel.
Mondatára megindult az összes vér arcomba, és maradik
kezem oda nyomtam, hogy lehűtsem a pofim – Most nézd meg.. Mit váltasz ki
belőlem? Aaah.. – Sóhajtottam vékony hangon.
- Piroska – Kuncogtam, majd eldőltem vele ágyamon.
Lemásztam róla, s elfordultam tőle, mert fejem színe
még mindig nem változott vissza a megszokottra, majd egy párnát nyomtam
fejemre.
Hátára másztam, ezzel hozzá simulva, és nyakát
puszilgattam – Naa, Baekiee~~
- Aaa – nyafogtam a párna alól, így csak tompán
hallatszódott szenvedésem – Hagyd abba, Sehunnie – kezdtem rugdalózni, és
mocorogni – Ezzel nem segítesz..
- Akkor ne bújj el – Vettem le fejéről a párnát, s
összekócoltam haját.
- Yah! – Nyúltam felé egyik kezemmel, de mivel nem
láttam, hogy hol van, reménytelen volt. Összeszedtem magam, és a fejem alá
visszatettem a párnát, de nem fordultam meg.
- Szép a hajad is, de az arcod aranyosabb – Másztam le
róla, majd fenekére csaptam nevetve – Na, gyerünk már! – Kuncogtam.
- Pedig már majdnem rendbe jött.. – nyafogtam –
Sehuuuun~
- PEDIG a szemeid is gyönyörűek.. És a mosolyod is. És
a nevetésed – Nevettem. Szegéy, mindjárt idehal, én meg még kontrázok neki..
De ez az igaz. Joga van tudni..
- Van egy olyan érzésem, hogy azt akarod elérni, hogy
elfollyak.. – Mondtam a párnába.
- Minden értelemben – fojtottam vissza nevetésem –
Naa, Baekhyuniee, nézz már rám – Löködtem finoman.
- Addig fogysz nyaggatni, amíg nem fordulok meg, igaz?
– Kérdeztem.
- Ha nem tovább – próbáltam megfordítani, kisebb-nagyobb
sikerrel – Nyööhh, kérlek, csillogó szivárványszínű unikornisom – Nyavalyogtam.
Nagy nehezen, de átfordultam másik oldalamra, és
gyorsan megöleltem Sehun-t, nehogy lássa az arcom.
- Naanananaaa – próbáltam eltolni magamtól – Miért vagy
ilyen? – Fújtam fülébe.
Miért is vagyok ilyen? Fogalmam sincs. Elengedtem,
mikor fülembe fújt, és az említett testrészhez kaptam – Aish – Dörzsöltem meg
hallószervem.
- Végre – mosolyogtam, majd arcára simítottam – Megyek
zuhanyozni – Ültem fel.
- Várj – fogtam meg kezét – Én is megyek.. Ha nem
baj..
- Ha fél lábon ugrálsz, vagy vihetlek, akkor nem baj –
Néztem rá incselkedve.
Nem akartam, hogy vigyen.. Folyton neki kell
cipelnie.. – Oké – Indultam a fürdő irányába ugrálva.
- Csak vicceltem – Forgattam meg szemeim, majd
megemeltem restét – Még a végén ezzel a lábaddal is baj lesz – Biggyesztettem le
alsó ajkam, majd besétáltam vele a fürdőbe.
Éljen.. Még a fürdőig sem jutottam el, de a lábam
megint nem éri a talajt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése