35. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun)

- Mmm – szagoltam bele a termoszba – Még a végén kiderül, hogy egy kész konyhatündérrel van dolgom – Nevettem, majd számba vettem a tésztát.

- Azért ezt nem mondanám – Kuncogtam, és egy újabb adagot vettem ki és Baek szája elé tartottam.

- Kóstoltad már a kakaódat? – Kérdeztem teli szájjal.

- Magányos időkben kell valami vigasz – Nevettem utalva, hogy igen, majd számba tömtem egy adag sushit.

- Mostanában, nem láttalak kakaót inni.. – Következtettem.

- Remélem nem is fogok még egy jó, jó, jóóó, darabig – Nyújtottam egy újabb adag rament.

- Haum – Kaptam be kedvencem. Nem lenne fair, ha csak ő készítene meglepetést nekem. Ki kell találnom valamit.. – Sehunnie~ – mondtam, miután lenyeltem a falatot – Szereted a kisállatokat?

- Van egy törpém. Szerinted? – Löktem oldalba, újabb adagot nyújtva felé.

- Oh ko.... – változtattam arckifejezésemen, mikor leesett, mire utalt – ..molyan? – fejeztem be – Ya.. – mondtam, miközben eltüntettem az ételt – De inkább kutyás vagy, vagy macskás?

- Kitkutaaa – Pöszéztem, és arcomhoz nyomtam ujjaim, miközben pufi arcot vágtam.

Istenem, de eszméletlenül aranyos így. Elnevettem magam beszédhibáján, de tudom, hogy direkt csinálta. Bólogattam, jelezve, hogy felfogtam, amit mond, majd újabb adag ramen esett áldozatul gyomromnak. Pontosabban az utolsó adag Kibújtattam kezeimet a pléd alól, közrefogtam Sehun arcát, míg még grimaszolt és jó nagy, cuppanós puszit nyomtam szájára.

Cselekedetén meglepődem, hisz elég hirtelen volt. Perverz mosoly húzódott ajkaimra és felé kezdtem mászni, négykézláb.

- Ujujujujuj, mire készülsz, Oh Sehun? Nem fogok megint gwiyomizni! – Figyelmeztettem.

- Nem is ezt akartam! – Mondtam megilletődött hangon. Folytattam a mászást felé, majd mikor oda értem, finoman elfektettem a pléden. Felé másztam és közel hajoltam hozzá. Mégpedig olyannyira közel, hogy lehelete érződött ajkaimon. Beharaptam alsó ajkam és füléhez hajoltam – Megijesztettél Baekie~ – Suttogtam.

Most meg mit akar? Öregem... Nehogy már, csak ennyitől képes legyek begerjedni.. Ez röhej. Nyeltem egy nagyobbat és kíváncsian vártam, hogy mit akar tenni.

Elhajoltam felőle és csomagolni kezdtem a cuccokat. Nem akartam sokáig a hidegben lenni vele, mert megfázik, és az csak baj lenne a baj tetejére. Az meg végképp nem hiányzik.

Egyszer ebbe fogok belehalni. Csalódottan néztem, ahogy Sehun pakolni kezd, majd felültem és segítettem. Úgy maradtam volna még.

Mikor végeztem a csomagolással, Baek kezét megfogtam és segítettem neki felállni, majd mielőtt indultunk volna megmutattam neki a közeli erdő-féleségben az egyik kedvenc helyem. Ha oda kiül az ember, nehezen szakad a hely látványától. Egy kilátóba kellett felmenni, ami nem volt túl nagy, de kicsi sem, csak épp hogy a magasló fák felett ki lehetett látni. Egyik irányban a tengerre és annak partjára, a másik irányba pedig Seoul szebbik felére nyílt kilátás.

Mikor felmentünk a fa szerkezet tetejébe, konkrétan tátva maradt a szám. Azt hittem, ennél jobban már nem tudok meglepődni, de most túlszárnyaltam magam. Csodálatos volt a kilátás. Nem minden nap lát ilyet az ember. Elengedtem Sehun kezét, átkaroltam nyakát, közel hajoltam hozzá, s megcsókoltam, majd elváltam tőle – Imádlak. Tudsz róla?

- Szomorú közleményem van – Néztem szemeibe, majd a tájat bámultam.

Megijedtem mondata hallatán. Csak remélni merem, hogy ez az egész nem csak átverés volt. Nagyot nyeltem és számat harapdáltam.

- Én sokkal, de sokkal jobban imádlak téged – Vigyorogtam rá, majd megcsókoltam, szájába azonnal bejutva.

Most lefogytam egy kilót. Miután elváltunk, szemeibe néztem – Itt bent – tettem tenyerét mellkasomra – Csak te létezel.

Szájára pusziltam, majd zsebemből elő varázsoltam egy filcet, és azt kezébe adva megfogtam kezét, majd írni kezdtem a kilátó korlátjára, miközben másik kezemmel őt öleltem. B+S ♥ 05.19.'

Hagytam, hogy vezesse a kezem s mikor végzett, még utoljára megcsókoltam, majd elindultunk a kolesz fele.

A cuccokat ott hagytam, majd valakit megkérek, hogy szedje össze. Mikor odaértünk, egyből a fürdőbe vettem az irányt.

Elterültem ágyamon, és betakaróztam. Álmos vagyok. Eseménydús nap volt. Sőt, nem is. Ez nem csak egy eseménydús nap volt. Ez volt életem legszebb napja.. Legalábbis a vége. Igen, azt hiszem ez egy találóbb kifejezés.

Miután végeztem a tusolással, egy törölközővel derekamon kibattyogtam szekrényemhez és pólót kerestem.

Van egy olyan érzésem, hogy direkt csinálja ezt velem. Sehun után én is elcsoszogtam fürdeni, majd bedőltem ágyamba.

Elmosogattam, míg Baekhyun mosakodott, majd mikor ágyába bújt odamentem hozzá és szájára pusziltam – Jó éjt – Mosolyogtam, majd ágyamhoz csoszogtam, és helyet foglaltam.

- Jó éjt, édes – Mondtam majd orromig húztam a takaróm, s lehunytam szemeim. 'Újra megtörténik. Megint azt álmodom, amit nem rég. Tiszta vér minden és csak Sehun fájó nyögéseit lehet hallani, meg a bőrszíjak csapódását testén. Most sem tudok mozogni. Csak apám nevetése jár a fejemben, amit átitat a bosszú édes aromája.' Zihálva kapaszkodtam meg a lepedőbe, attól félve, hogy valóban történik valami. Kinyitottam szemeim, s Sehun-t kezdtem keresni. Mikor megláttam, letöröltem könnyeim, majd elkönyveltem magamnak, hogy nincs semmi baja – Sehun, Sehun, Sehun.. – Kezdtem ismételgetni nevét.

Baekhyun hangja hallatán kipattantak szemeim – Igen? Baj van? – Ültem fel ágyamon, szemeim dörzsölgetve

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de nem tudok aludni – szipogtam – Idejössz hozzám?

Persze – mondtam kómásan, majd mellé feküdtem – Rosszat álmodtál? – Simogattam fejét finoman.

Bólogattam, majd mellkasába fúrtam fejem, s átöleltem – Ugyanaz azt.. – Tettem hozzá reakciómhoz.

- Aish.. Ennyire félsz.. Vagyis féltesz apukádtól? – Kérdeztem miközben oldalán pihentettem kezem.

- Ez nem kérdés, Sehun – jelentettem ki komolyan – Ha tudnád, miket művelt velem évekig.. Azt hiszem, te sem kérdőjeleznél meg – Mondtam, s újra hozzá bújtam. Nem érti meg, hogy nem bírnám elviselni, ha bármi is történne vele.

- Ismét elmondom, már nincs itt. És nem bánthat. Oké?