29. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun)

- Majd találok valami kifogást, de ez fontosabb mindennél. Mehetünk. Ugye? – Mosolyogtam rá. Kicsit elszomorít, hogy semmibe veszi az egészségét.

- Nem, Sehun.. Folyton bajba keverlek.. Nem akarom, hogy miattam kicsapjanak – Ellenkeztem.

- Akkor itt maradok veled – Rántottam meg vállam.

- Hhh... – sóhajtottam – Mióta nem voltál suliba? Leszámítva azt az egy napot? Ne értsd fèlre, nem akarom, hogy elmenj.. De a te érdekedben, édes – Simítottam arcára.

Szívem kihagyott egy ütemet, mikor édes-nek hívott. Hihetetlenül jól esett.. – Nem érdekel, ha kilencedszer járom meg az osztályt sem. Veled maradok, ha tetszik, ha nem – Ültem le a földre, majd pulcsim ujját kezdtem birizgálni.

Lehunytan szemeim és mély levegőt vettem. Nyugi Baek. Csak finoman.. – Édesem...Tudod, hogy nagyon szeretlek, és CSAK jót akarok neked.. – hangsúlyoztam ki azt az egy szót – Tedd meg értem, hogy ma beülsz legalább egy órára... Kérlek.

- Majd bemegyek kilencedikre – Dünnyögtem. Biztos, hogy nem fogom itt hagyni. Mivel veszekedeni nem akarok, inkább arra az egy szaros 45 percre beülök.

- Az matek... Biztos vagy te ebben? Ott nem aludhatsz...

- Nem vagyok fáradt – Mondtam kicsit erőteljesebb hangon.

Ajjaj... – Oké.. – Húztam fel lábaim. Nem azért, mert félek tőle, csak nem akarom, hogy beguruljon, úgyhogy inkább meghúzom magam egy kicsit.

- Fogalmam sincs, mit csináljak veled – Horkantam fel, majd felálltam és mellé ültem, s a földet szuggeráltam.

- Miért kéne csinálnod velem bármit is? El leszek itt – Nyugtatgattam.

- Nem erre gondoltam. Mindig, de mindig ellenkezel – motyogtam – Csak nem akarom, hogy egyedül érezd magad, és ne érezd magad biztonságban. Hidd el, tudom, hogy milyen ez. De nekem nem volt senki, aki ott maradt volna velem és szarnál szarabbul esett. Ettől szeretnélek a legtöbbet kímélni. Viszont, ha nem szeretnéd, hogy ennyit lógjak rajtad, vagy idegesítelek... Akkor mondd meg. – Puffogtam.

- Nem, nem erről van szó! De igazad, van.. Nem becsüllek meg eléggé. Akkora balfasz vagyok.. Folyton bajba keverlek, mindig sikerül elbasznom a kedved, ha éppen egy kicsit is jól érzed magam.. Pedig csak azt akarom, hogy boldog légy – hajtottam le fejem – És akkor én is az leszek. De nem érdemellek meg.

- Byun Baekhyun, te mi az isten faszát hordasz itt össze? – csattantam fel – Ez nem igaz! Nem vagy balfasz és egy szóval sem mondtam, hogy nem becsülsz meg. Ez honnan jött? Nem baszod el a kedvem. Én mindig boldog vagyok, ha veled vagyok. Hiába nem látszom annak, de az vagyok. Nélküled teljesen más életem lenne. Unalmas..és szar – nevettem – Ne feltételezz ilyen butaságokat.. –simítottam arcára, majd állánál fogva felemeltem fejét és szemeibe néztem – Te vagy a legjobb dolog, ami csak történhetett velem.

Kész végem.

Nem reagált semmit.. – Rosszat mondtam? – néztem rá értetlen fejet vágva – Sajnálom, ha igen..

Nem szóltam semmit, csak megszüntettem a maradék távolságot is köztünk, majd utat törtem szájába és ízlelgetni kezdtem azt. Finoman alsó ajkára haraptam, majd elváltam tőle és szemeibe néztem – Köszönöm, hogy vagy nekem.

Nehéz kimondani, de életemben, talán elsőnek.. de elpirultam azt hiszem. Rohadt szar érzés, de ugyan olyan jó is volt egyben – Ne köszönd, csak használd ki – mosolyogtam rá, majd összekucsoltam ujjaink

Aranyos volt, ahogy elvörösödött, de nem tettem szóvá.. – Mindennél jobban szeretlek téged, Oh Sehun! Remélem felfogtad, hogy mit jelent ez. Azt jelenti, hogy bármilyen helyzetben, jóban, rosszban, szükségben, bőségben vagy bla bla bla... de örökké szeretni foglak, és nem engedlek el. Az életemet is odaadnám érted.

Kuncogtam a blablabla-s részen, ezzel próbáltam fedni, hogy mennyire elérzékenyültem. Ó istenem, megöl a srác.. Nem tudtam mit mondani, csak ajkaira tapadtam és finoman megcsókoltam.

Láttam, ahogy könnyek gyűlnek azokba a gyönyörű szemekbe. Miközben csókolt, egy sós csepp utat tört magának, s lefolyott arcán. Mikor elváltunk, arcára simítottam, majd hüvelykujjammal letöröltem arcát – Látod ezt? – mutattam ujjamra – Ezek egy angyal könnyei. Ennek nem szabadna léteznie – Utánoztam Sehun-t. Akkor mondta ezt, mikor az orvosiba voltunk, mert pár osztálytársunk megtámadott.

Még jobban folyni kezdtek könnyeim, mikor utánozni kezdett. Megszólalni nem tudtam, csak szorosan öleltem magamhoz perceken át.. Mikor már volt erőm megszólalni, ki mondtam azt a szót, ami az egész eddigi nap folyamán nem került ki – Szeretlek – suttogtam még mindig könnyek közt – Szavak nincsenek rá, hogy mennyire.

Elmondhatatlanul boldog vagyok, hisz Sehun is az. És nekem csak ez a fontos. Az ő boldogsága – Én is téged – Suttogtam. Nem is tudom mennyi ideig ölelhettük egymást. Mikor elváltunk, kezemmel letöröltem könnyeit és puszit nyomtam szájára.

Nem engedtem, hogy elváljon ajkaimtól. Tarkójánál fogva közelebb húztam és elmélyítettem a csókot. Valami megváltozott bennem a mai nappal. Tudom, hogy jobban kell őt megbecsülnöm bárminél. Ha egyszer nélkülem lesz boldog, miatta, de csakis miatta fogom elengedni. Remélem ez csak később vagy talán sosem fog bekövetkezni. Nélküle romokban lenne az életem, megtanított tiszta szívemből szeretni..

Soha nem veszíthetek el egy ilyen ajándékot, mint ő. Ha nem lenne nekem,... nem lenne semmim. Ő mutatta meg nekem, hogy kell szeretni. Örökké hálás leszek neki.

Kis idő múlva elváltam ajkaitól, majd szemeibe néztem és arcára simítottam egyik kezem – Fogalmad sincs, mennyire boldog vagyok most – Haraptam be alsó ajkam, majd elfeküdtem ágyán keresztbe.

- Ha te boldog vagy, akkor én is – Mosolyogtam.

Legyezgettem kezeimmel, hogy dőljön rám. Mikor rám feküdt, erősen megszorongattam. Nem tiszta erőmből, csak, hogy érezze, hogy mennyire boldog vagyok.

Még a szuszt is kinyomorgatta belőlem, olyan erősen ölelt. De amíg ő boldog, addig nem érdekel semmi és senki, csak és kizárólag ő – Mh – nyögtem fel szorítására – Édes... – mondtam igencsak eltorzult hangon – Nagyon szeretlek.. –próbáltam folytatni – De nem kapok levegőt.

- Bocsánat – Engedtem el és nevetni kezdtem balfaszságomon, majd hasát kezdtem csiklandozni.

- Neh – nevettem – Neheeem~ – Másztam le róla azonnal. Teli torokból nevettem, miközben Sehun alatt kapálóztam. Amikor alkalom adódott, megcsikiztem oldalát, s abban a pillanatban felültem és hátra löktem, majd rámásztam. s csikizni kezdtem – Hahaa – Nevettem diadalittasan.

- Yaaaaah – rúgdalóztam – Hagyd abbaaa – könnyeztem – Utálom eezt –Vinnyogtam, miközben próbáltam lehámozni kezeit magamról.

- Hogy? Nem hallottam kristály tisztán – Ordibáltam és tettettem a süketet.

- Baekhyun-ah! – ordítottam – Kérlek – törölgettem könnyeim – Fáááj – sipákoltam vörös fejjel – Yehet! – Tettem hozzá könnyezve

Erre hangosan felröhögtem és hasamat fogva terültem el az ágyon – Yeh...yehet –fuldokoltam a röhögéstől – Oh..ohorat – kontráztam – Nem bírom..

- Ne csúfolj, Kkaebsong – folytottam vissza nevetésem – Elég, már rosszul vagyok – Álltam fel nevetve fejem fogva, és próbáltam elterelni gondolataim kezem harapdálva.

Lemásztam a földre és hasam fogva elterültem – Hapci – Tüsszentettem. Úgy látszik, még nem gyógyultam meg teljesen – Mit szólnál hozzá, ha ma lasagne lenne az ebéd? Szereted?

- És te mit szólnál hozzá, ha étterembe vinnélek? – Ültem le mellé és próbáltam nem nevetni az előbbi szórakozottságunkon.

Erre felkaptam fejem.. – Komolyan? – Kérdeztem felcsillanó szemekkel.

- Aha – mosolyogtam – Mégis jobb mint itthon punnyadni.. – Legalább nem kell bemennem kilencedikre muhahah… Na, de ezt Baek-nek nem emlegetem inkább..

- Bareeesz~ – vigyorogtam mint egy tökkelütött, majd megöleltem – Várjunk csak... te kis – Jutott eszembe, hogy így nem fog tudni bemenni 9.-re.

- Hm? – Kuncogtam. Valahogy érzem, hogy előtört benne ismételten az anyai ösztöne, vagy mi a fene..

- Kis taknyos... Elsunnyogod a sulit? Igen? – borzoltam össze haját – Ez nagyon nem lesz így jó... de.. most az egyszer elnézem neked.. – Kegyelmeztem meg.

- Lesz ez még máskor is így – suttogtam, miközben hajam simítgattam, majd kinyújtottam nyelvem – Ohorat – Kuncogtam halkabban.

- C-c – ciccegtem elégedetlenül – Akkor kénytelen leszek magam kitanítani...

- Ugyan, mit szeretnél nekem tanítani? Egy napot, ha voltál bent a suliban – Nevettem, majd kezeimmel védekeztem, hátha betámad.

- Yah – próbáltam arrébb tenni kezeit, s rámásztam, mire elfeküdt a földön – Hogy mondtad? – Szorítottam le kezeit a földre.

- Szerintem neked valami baj van a hallócsatornáiddal – mutogatni próbáltam a fülemre – Mindig visszakérdezel, még amikor nem mondok semmit, akkor is – csúfoltam nevetve.

- Te most kötekedsz velem? Igen? – kérdezgettem – Meg foglak büntetni, ha tovább folytatod.. – Fenyegettem meg.

- Alig várom – emeltem mrg fejem, és egy puszit nyomtam szájára, majd szinte erőtlenül ejtettem vissza a nyakamon lévő nehezéket a földre.

- Nem akarod te azt.. – Figyelmeztettem.

- Dehogynem – haraptam be alsó ajkam és rá kacsintottam – Csak nyuszi vagy– Öltöttem ki nyelvem.

Na, most aztán megkapod a magadét Oh Sehun... Tyűha.. De még, hogy! – Te akartad.. de én szóltam – Figyelmeztettem utoljára.

- Félsz, Baekhyun, félsz – Cukkoltam még jobban.

Ennyi bőven elég volt, hogy pólójánál fogva be dönstem az ágyba és rámásszak. Hevesen ajkaira martam, miközben benyúltam pólója alá, s vetkőztetni kezdtem.